2010. szeptember 1., szerda

Eklektik

Kezdve onnan, hogy egy pontynak álcázott minidelfin a tengernek álcázott Balatonnál rácuppan az ujjamra, át azon, amikor Leoval jártam (igen, a DiCaprioval, valószínűsíthetően az Eredet c. film megtekintése nyomán) egészen a túl valósnak tűnő nagy találkozásokig... van itt minden, mint karácsonykor.

Sok álomban jó lenni, de felkelni belőlük meg a napi kishalál. Van amikből pont, hogy felkelni jó. Igazából nem tudom eldönteni melyik rosszabb. Talán a túl jót álmodni rosszabb. Ott mégiscsak arra ébredsz, hogy sírnod kell a reménytelenségtől, mert ez vagy az úgysem következik be. A rémálmok után még megvan az esély, hogy bár jelenleg nem tartózkodnak bérgyilkos pókrozmárdenevérek a házadban, mégis minden esély megvan rá, csak akarni kell.

Naigen. Én és az akarás. Meg kellene tanulnom, hogyan kell jól csinálni.
Meg fogom tanulni. Sosem késő. Na ez úgy hülyeség, ahogy van. Van olyan, hogy most már "késő". Sajnos erre is rá kellett jönnöm. Mint megannyi dologra.

De always look on the bright side után szabadon mondhatom, hogy legalább tanultam valamit!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése